ZSÁLYA A TERMÉSZET GYÓGYÍTÓ FÜVE
A halhatatlanság füve
Úgy tartották, ha zsálya nő a kertben, minden betegségtől megmenekül a család.
Zsályatörténelem
A zsályát már az ókori görögök és rómaiak is ismerték. Használták kígyóharapás, epilepszia kezelésére, leveleit pedig sebek kezelésére ajánlották. A X. század körül az arab orvosok úgy vélték, a zsálya segítségével az emberi élet a halhatatlanságig meghosszabbítható. A keresztes hadjáratok után Európában is megjelent. Középkori olasz, angol, francia rigmusok maradtak fent, melyek szerint „Miért halna meg az az ember, ki kertjében zsályát termel?” Húgyúti fertőzések, vesekő ellen, fejfájás ellen, valamint emésztési és keringési betegségek ellenszereként, az egyszerű meghűléstől a tuberkolózisig javallották.
A XVI. századtól kínai orvosok is használták, de az ayurvédikus hagyományos indiai orvoslás is alkalmazta.
A telepesek a zsályát Észak-Amerikába is magukkal vitték, ahol a növényt elsősorban a láz csökkentésére használták, dezsályás borogatásokkal az aranyeret is kezelték.
Az 1920-as évek végén jelent meg orvosi javallat, amely a zsályát toroköblítőként, torok-, mandulagyulladás, ínygyulladás, fogínysorvadás, foglazulás, ínyvérzés, szájpenész esetén, fogkőoldásra öblögető szerként javasolja, naponta többször.